Advent 2.

A spiráljárást nem tudom leírni.
Aki részt vesz benne, tudja. Aki először vesz részt benne, az is megérti magyarázat nélkül, szavak nélkül; ahogy történik egy ilyen. 
Megérti hogy a legegyszerűbb dolgok egyben a legteljesebbek.

Köszönöm

P. M.

Advent 1.

Szívem csücskei, az adventi évszakasztalok:

Advent utolsó két hetében reggelenként ott maradunk kicsit az óvodában énekelni. Gyerekek és felnőttek együtt az évszakasztal körül, mécsest gyújtunk és csak halkan énekelünk. Nagyon meghitt. Segít kiűzni a fülünkből a városban mindenütt utolérő karácsonyi szirupos műdalözönt, a lelkünkből a békétlenséget.  Visszalassulunk ilyenkor; nézzük a gyerekeink arcát, ahogy teljesen átadják magukat az éneknek - azok akiknek nem kell sietniük a munkahelyükre reggelente és van módjuk bekapcsolódni, ajándékként éli meg ezeket az alkalmakat.

Jöhet a hó!

A Borbás család kezdeményezése nyomán az udvar jólfésülten várhatta az első havat. Nem kell tavasszal az elázott avart összekapargatni.
Köszönjük!             

Lámpás ünnep - Mindenszentek hava

A törpevár:

A kedvenc részleteim:

November, Mindenszentek hava.

A gyerekek nagyon szeretik ezt az időszakot.

Lecsengenek az év elején hozzánk érkezők beszokós hetei, összeáll a csapat, el kezdenek kötődni, megnyílni.

Novemberben egyre hosszabbak az éjszakák, későn kel föl a nap. A folyosókon neonfény helyett a saját kézi készítésű lámpáink mécsesei világítottak reggelenként.  A sarkokat, a gyerekek polcait, a meséket fokozatosan benépesítették a manók, törpék – különös aprónépség. Gyapjú- és filc anyagú manócskák kerültek ki az anyák keze alól a szülői körön. Az évszakasztal törpevárrá alakult.

A hónap zárása az adventi időszakot előkészítő lámpás ünnep volt. Este érkeztek vissza a családok az óvodába, az óvónők a bejáratnál fogadtak bennünket. Minden gyerek kiválaszthatta a neki legrokonszenvesebb törpét a törpevárból. Micsoda ajándék! Azután a lámpások fényénél a szemünk előtt változtak ők maguk is törpékké. Ehhez nem kellett jelmezt felölteniük, ők maguk voltak a manók a meséből, énekekből, mondókák füzéréből álló játékokban. Waldorf óvodában nincs betanított műsor és annak „előadása”. Azt látjuk, amit a gyerekek spontán és önmaguktól megtanulnak és szívesen eljátszanak. Micsoda ajándék...

Ünnepélyes pillanat követte: minden törpe kapott egy lámpást. A papírt, amiből a lámpás készült, ők festették és olajozták. Ezek a lámpák adták a fényt az utunkhoz és a kincskereséshez. Kibandukoltunk a kis ligetbe, ahol a gyerekek a hideg ellenére kitartóan kutattak a kis kincsek (színes üvegkavicsok) után. Valahogy mindig akadt minden bokorban és fa alján, akkor is, ha előtte már más gyerekek begyűjtötték onnan az összeset…

A munkálkodásunk jutalmául mézzel és dióval töltött sült almát kaptunk.  

"Zöld ezüst búza..."

Kikelt!

Saját különbejáratú őszi vetésű búzamezőnk itt virít az udvar egyik szegletében. A nyárünnep körül talán már arathatunk is.
Ime: