Egy ex- és egy újdonsült óvodás:)

Nyárünnep 2012...

A régi ovisok is a körben...

Készül a kenyérlángos...

...és a koszorú

Ha valakinek van olyan képe, amin mindenki rajta van, küldje el

Kicsinyek...

A Nagy Kenyérlángos Sütő...:)



Tavasz, reggel, csend, fény, festés...

Új családok

Egy új család érkezésének mindig örülünk.

Ezen a tavaszon többszörös volt az örömöm. Az új szülőtársakat látva, velük beszélgetve nyilvánvaló lett számomra - és mások is megerősítettek ebben -, hogy ezek a családok nem azért jöttek hozzánk mert máshol nem kaptak helyet, hanem mert tudatosan a Waldorf pedagógiát és ezt az óvódát választották.

(Azzal sincs gond, ha valaki azért fordul hozzánk, mert mást nem talált. Mindenkinek van rá lehetősége, hogy megismerkedjen az óvódával ill az iskolával és úgy döntsön, hogy szeretne-e maradni vagy sem. Az óvoda ill. az iskola pedagógusai is átgondolják és és mérlegelést követően döntik el, hogy tudják-e vállalni az illető gyereket, családot.)

Az új családok tudatossága megnyilvánult abban, ahogyan egyre több időt töltöttek nálunk, hogy képük legyen arról, hogyan működik egy Waldorf óvoda és iskola, mik a céljaink és azokat hogyan valósítjuk meg. (Igen, iskola is - nem egy közülük messzebbre is tekint az óvódánál). Tudatosságra vall az is, ahogyan határozott elképzeléseik vannak arról, hogy mit várhatnak a Waldorf pedagógiától és mi az, amit ők maguk tehetnek azért, hogy a gyerekeik egészséges lélekkel és szellemmel nőjenek fel. A tudatosság mozzanata az, ahogyan a környezetük - akár a szűk családi kör - által hangoztatott tévhitek, fenntartások ellenére ők a saját tapasztalataik tükrében kitartanak a döntésük mellett.

"Segíts nekünk Napsugár útra kelni már

Az utolsó nap az óvodában a nagyok búcsúztatója.

Az iskolás korba erő gyerekek számára talán ennek a napnak van a legnagyobb jelentősége az év során.

Ezen a napon rendhagyó módon a székkör előtt lementek a gyerekek az udvarra, és csak azok maradtak fenn segíteni Mariannéknak a csoportszoba díszítésében, akiket jövőre fognak búcsúztatni. Szépen elrendezték a fehér szőnyegeket, a virágokat. A „nagyok” asztalait az évszakasztal köré helyezték körívben (mindenkinek egyet), ezeken várta őket a tarisznyájuk (benne pogácsa, egy ceruza és a félév során elkészített kézimunkáik, a fiúknak hegyikristály, a lányoknak rózsakvarc) és virág mindegyikőjüknek.

Egy símításnyi illatos olajat kaptak a gyerekek a kezükre, amikor beléptek a csoportszobába. Az évszakasztal köré ültek – a nagyok az asztalaikhoz, a többiek körben egy szőnyegre. Mariannék mindegyikőjüknek felidézték, hogy hogyan indultak el itt az óvodában, mik voltak a legnevezetesebb történések a három illetve négy itt eltöltött év alatt. Ebbe a beszélgetésbe persze mindannyian bekapcsolódtak. A beszélgetés után elénekelték a búcsúztató éneket.

Nem lehet szavakkal idetenni ennek a napnak a hangulatát, bensőségességét. Azt, hogy hogyan élik meg a "nagyok" és a maradók meg az óvónők. Egyszer egy óvónőt kérdeztünk erről, és elkezdett beszélni, de folytatni nem tudta a könnyeitől.

Az elmenők mindig hiányoznak. Űrt hagynak, amit érezni egy ideig. Osztatlan, vegyes csoport lévén a maradók életében is nagy változás ez.

A gyerekekkel együtt szülőtársak is elmennek (szerencsére nem mind és van akivel iskolás szülőként toljuk tovább a dolgokat.) Ők is hiányoznak, mert ki szorosabban, ki lazábban de a közösségünkhöz tartozott, sokmindent megéltünk együtt.

Idén nyolc gyerek nőtte ki az óvodát. Szonja, Kristóf, Ármin, Sára, Máté, Lívia, Bálint, Luca. Olyan nyolc gyerek, akik gyakorlatilag az életünk része voltak – a két nagyobbik lányom velük nőtt fel és bizonyos értelemben én is. Szokatlan lesz, hogy nem látom őket minden nap és örülök, hogy nagy többségükkel az iskolában fogok találkozni ezután is.

Évszakasztal tél végéről

"Télkirály"