A törpevár:
A kedvenc részleteim:
November, Mindenszentek hava.
A gyerekek nagyon szeretik ezt az időszakot.
Lecsengenek az év elején hozzánk érkezők beszokós hetei, összeáll a csapat, el kezdenek kötődni, megnyílni.
Novemberben egyre hosszabbak az éjszakák, későn kel föl a nap. A folyosókon neonfény helyett a saját kézi készítésű lámpáink mécsesei világítottak reggelenként. A sarkokat, a gyerekek polcait, a meséket fokozatosan benépesítették a manók, törpék – különös aprónépség. Gyapjú- és filc anyagú manócskák kerültek ki az anyák keze alól a szülői körön. Az évszakasztal törpevárrá alakult.
A hónap zárása az adventi időszakot előkészítő lámpás ünnep volt. Este érkeztek vissza a családok az óvodába, az óvónők a bejáratnál fogadtak bennünket. Minden gyerek kiválaszthatta a neki legrokonszenvesebb törpét a törpevárból. Micsoda ajándék! Azután a lámpások fényénél a szemünk előtt változtak ők maguk is törpékké. Ehhez nem kellett jelmezt felölteniük, ők maguk voltak a manók a meséből, énekekből, mondókák füzéréből álló játékokban. Waldorf óvodában nincs betanított műsor és annak „előadása”. Azt látjuk, amit a gyerekek spontán és önmaguktól megtanulnak és szívesen eljátszanak. Micsoda ajándék...
Ünnepélyes pillanat követte: minden törpe kapott egy lámpást. A papírt, amiből a lámpás készült, ők festették és olajozták. Ezek a lámpák adták a fényt az utunkhoz és a kincskereséshez. Kibandukoltunk a kis ligetbe, ahol a gyerekek a hideg ellenére kitartóan kutattak a kis kincsek (színes üvegkavicsok) után. Valahogy mindig akadt minden bokorban és fa alján, akkor is, ha előtte már más gyerekek begyűjtötték onnan az összeset…
A munkálkodásunk jutalmául mézzel és dióval töltött sült almát kaptunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése