"KEREK A KARIKA NEM GÖRBE, EKKORA TITOK JÁR KÖRBE..." Napló gyerekekről, felnőttekről, mindennapokról és ünnepekről - kis és nagy történésekről a kecskeméti Waldorf óvodában - egy gyakorló szülő szemével
2012. július 26., csütörtök
Nyárünnep 2012...
A régi ovisok is a körben...
Készül a kenyérlángos...
...és a koszorú
Ha valakinek van olyan képe, amin mindenki rajta van, küldje el
Kicsinyek...
A Nagy Kenyérlángos Sütő...:)
Új családok
Egy új család érkezésének mindig örülünk.
Ezen a tavaszon többszörös volt az örömöm. Az új szülőtársakat látva, velük beszélgetve nyilvánvaló lett számomra - és mások is megerősítettek ebben -, hogy ezek a családok nem azért jöttek hozzánk mert máshol nem kaptak helyet, hanem mert tudatosan a Waldorf pedagógiát és ezt az óvódát választották.
(Azzal sincs gond, ha valaki azért fordul hozzánk, mert mást nem talált. Mindenkinek van rá lehetősége, hogy megismerkedjen az óvódával ill az iskolával és úgy döntsön, hogy szeretne-e maradni vagy sem. Az óvoda ill. az iskola pedagógusai is átgondolják és és mérlegelést követően döntik el, hogy tudják-e vállalni az illető gyereket, családot.)
Az új családok tudatossága megnyilvánult abban, ahogyan egyre több időt töltöttek nálunk, hogy képük legyen arról, hogyan működik egy Waldorf óvoda és iskola, mik a céljaink és azokat hogyan valósítjuk meg. (Igen, iskola is - nem egy közülük messzebbre is tekint az óvódánál). Tudatosságra vall az is, ahogyan határozott elképzeléseik vannak arról, hogy mit várhatnak a Waldorf pedagógiától és mi az, amit ők maguk tehetnek azért, hogy a gyerekeik egészséges lélekkel és szellemmel nőjenek fel. A tudatosság mozzanata az, ahogyan a környezetük - akár a szűk családi kör - által hangoztatott tévhitek, fenntartások ellenére ők a saját tapasztalataik tükrében kitartanak a döntésük mellett.
"Segíts nekünk Napsugár útra kelni már
Az utolsó nap az óvodában a nagyok búcsúztatója.
Az iskolás korba erő
gyerekek számára talán ennek a napnak van a legnagyobb jelentősége az év során.
Ezen a napon rendhagyó módon a székkör előtt
lementek a gyerekek az udvarra, és csak azok maradtak fenn segíteni Mariannéknak a
csoportszoba díszítésében, akiket jövőre fognak búcsúztatni. Szépen elrendezték
a fehér szőnyegeket, a virágokat. A „nagyok” asztalait az évszakasztal köré
helyezték körívben (mindenkinek egyet), ezeken várta őket a tarisznyájuk (benne
pogácsa, egy ceruza és a félév során elkészített kézimunkáik, a fiúknak
hegyikristály, a lányoknak rózsakvarc) és virág mindegyikőjüknek.
Egy símításnyi illatos
olajat kaptak a gyerekek a kezükre, amikor beléptek a csoportszobába. Az
évszakasztal köré ültek – a nagyok az asztalaikhoz, a többiek körben egy
szőnyegre. Mariannék mindegyikőjüknek felidézték, hogy hogyan indultak el itt
az óvodában, mik voltak a legnevezetesebb történések a három illetve négy itt
eltöltött év alatt. Ebbe a beszélgetésbe persze mindannyian bekapcsolódtak. A
beszélgetés után elénekelték a búcsúztató éneket.
Nem lehet szavakkal idetenni ennek a napnak a hangulatát, bensőségességét. Azt, hogy hogyan élik meg a "nagyok" és a maradók meg az óvónők. Egyszer egy óvónőt kérdeztünk erről, és elkezdett beszélni, de folytatni nem tudta a könnyeitől.
Az elmenők mindig
hiányoznak. Űrt hagynak, amit érezni egy ideig. Osztatlan, vegyes csoport lévén a maradók
életében is nagy változás ez.
A gyerekekkel együtt szülőtársak is elmennek (szerencsére nem mind és van akivel iskolás szülőként toljuk tovább a dolgokat.) Ők is hiányoznak, mert ki szorosabban, ki lazábban de a közösségünkhöz tartozott, sokmindent megéltünk együtt.
Idén nyolc gyerek nőtte
ki az óvodát. Szonja, Kristóf, Ármin, Sára, Máté, Lívia, Bálint, Luca. Olyan
nyolc gyerek, akik gyakorlatilag az életünk része voltak – a két nagyobbik
lányom velük nőtt fel és bizonyos értelemben én is. Szokatlan lesz, hogy nem
látom őket minden nap és örülök, hogy nagy többségükkel az iskolában fogok
találkozni ezután is.
2012. július 25., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)