Múlt héten volt egy rendkívüli szülői kör, amelyen vendégül láttuk az iskolában tanító pedagógusokat illetve az iskola tanácsadó tanárát (Kocziha Miklóst Óbudáról). Olyan szülőket is meghívtunk, akiknek a gyerekei az iskolába (értsd: a kecskeméti waldorf iskolába) járnak.
Kocziha Miklós - rá jellemző :) - impulzív bevezetője után a tanítók segítségével mi magunk is belekóstolhattunk olyan tevékenységekbe, amiket a gyerekek nap mint nap végeznek. Az első félórában a csapat három felé oszlott; mehettünk euritmiázni, formarajzot készíteni, babzsákozni-ugrókötelezni.
Bár az idő rövidsége miatt ez így valóban csak kóstolás volt, korántsem jelképes. A waldorf pedagógia komolyan veszi azt, hogy a gyerek számára a felnőtt a minta. Az ideális waldorf-pedagógus nem kérhet számon a tanítványon olyan tevékenységet, amit ő maga ne lenne képes csinálni. Óvodás gyerekek szüleiként pedig elég (és szükséges) időnként átgondolnunk, hogy gyerekünk ebben az életkorban még szinte kizárólag utánzással tanul. Sok-sok tanulsággal - mindenekelőtt némi önismerettel - szolgál, ha megpróbáljuk mi magunk is, hogy mit jelent pl. egy euritmia órán a mozdulatainkban és egész valónkban a társaink (és önmagunk) felé összhangban lenni; ha tudjuk, hogy pl. a formarajzoláshoz milyen biztos kéz és belső képi világ kell; ha pl. egy-egy közös babzsákos mozdulatsor közben ráérezve a ritmusra vagy éppenség kiesve abból felnőtt fejjel megsejtjük, hogy egy gyerekben milyen készségeket és képességeket fejleszt az ilyesmi, és mire lehet jó (utóbb esetleg elgondolkodunk azon, hogy ez nekünk miért is nincs meg.)
Az est további része a beszélgetésé volt. Szülők meséltek arról, hogy miért választották a waldorf iskolát vagy miért hozták el állami iskolából a gyerekeiket. A pedagógusok beszéltek a munkájukról, a szemléletről és a gyakorlatról. (Tavaly egy hasonló szülői körön nagyon tanulságos beszámolókat hallottunk pl. arról, hogy mennyire fontos előzménye az óvoda az iskolának, miben más egy waldorf óvodából érkezett gyerek egy állami óvodából érkezetthez képest.)
A pedagógusok bemutatkozása valóban csak bemutatkozás volt, a megismerésükhöz több idő és alkalom szükséges. A puding igazi próbája nyilván az, amikor a mi gyerekünk is egy ilyen iskolába jár. Fontos azonban, hogy legalább van lehetőség a tájékozódásra, el lehet kezdeni és később - akár kevésbé direkt módon - folytatni (majd adott esetben dönteni, hogy pl. akarunk-e X osztálytanító osztályába járni, milyen lehetőségeink vannak vagy nincsenek) A figyelmes szemlélő és kérdező számára nem csak az lehet a fontos, amit mondtak, hanem az is, ahogyan mondták. Az osztálytanító - ideális esetben - nyolc évig a gyerekünk életének egyik legfontosabb szereplője lesz. Nem mindegy ki ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése