A fényképezőgép nem lehet ott minden eseménynél és nem is kell, hogy ott legyen. Mi szülők sem vagyunk ott mindig, és nemcsak azért mert megyünk a dolgozóba vagy haza a kisebb testvérhez.
Azért sem lehetünk ott, mert nem oda valók vagyunk. A csoportszoba a gyerekek és az óvónők területe szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Mi különleges alkalmakkor léphetünk be (vagy amikor takarítjuk a csoportszobátJ), egyébként nem, mert zavarnánk a gyerekek szokásrendjét, játékát, egyáltalán a napi ritmusát, egymás közötti kommunikációjukat. Az ünnepek is úgy történnek, hogy beleépülnek a gyerekek napi ritmusába – a saját tempójukban halad, így marad nyugodt és így marad meg a súlya.
Van olyan ünnep, ami nem az éves ünnepkör eseménye, hanem személyes vonatkozású: amikor a gyerekek egy-egy óvodástársukat köszöntik meg annak születésnapja alkalmából.
Az illető kislány vagy kisfiú beviszi tízóraikor a tortáját vagy bármilyen süteményt - a lényeg az, hogy kerek legyen a formája. Az óvodástársai pl. rajzokkal ajándékozzák meg, ezeket díszesen összefűzve adják át neki és egy köszöntő énekkel. Kap egy kézzel varrott filc-állatot is. (Ezt valami tündér készíti el, akiről annyit tudni, hogy az óvónő vele a kapcsolattartó…) Annyi gyertyát fúj el az ünnepelt, ahány éves. A gyertyák különlegesek: erre az alkalomra készülnek. Mint ahogy erre az alkalomra készül az a mese is, amit az óvónő elmond neki; egy mesét, ami őróla szól.
Azért a szülők közül sokan szeretnénk belopózni ilyenkor és látni a kis arcukat.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése