Minap az egyik lakó az utcából azt kérdezte tőlem, hogy melyik óvodába járnak a lányaink. Válaszoltam, hogy a waldorf óvodába. Arckifejezéséről - amely a "nahát" és a "te jó ég"meg az "igeeen...?" között valahol félúton volt -, lerítt, hogy mennyi téves sztereotípia él benne a "waldorf" kifejezéssel kapcsolatban. A következő kérdésén így hát nem is lepődtem meg:
- Oda vették fel?
- Nem, mi ezt az óvodát választottuk.
Több kérdés nem volt. ..
Ilyenkor több lehetőség van. Az egyik jellemző reakció az, amikor az illető elkönyvel különcködő anyagilag jól eleresztett szülőnek. A másik az, amikor valaki különösebb komment nélkül elfogadja, hogy a döntésünk tudatos választás eredménye és mi ebben jól vagyunk. (Ez elenyésző). Gyakran előfordul az is, hogy megkérdezik, hogy miért ezt választottuk. Ilyenkor vagy azért kérdez valaki, mert valóban kíváncsi a miértre (ez is elenyésző) vagy azért, hogy elmondhassa, hogy ő hallomásból - tehát nem közvetlen saját megtapasztalás alapján - mit "tud" a waldorf pedagógiáról és esetleg egy-egy intézményről, elősorolva az összes téveszméjét, többnyire negatívumokat. Észbontó hülyeségeket hallani ilyenkor. Az egyik ilyen az volt, amikor egy kifejezetten támadó éllel kérdező ismerősöm azt találta, mondani, hogy "Miben más? Ott nem alszanak a gyerekek délután?" Én meg nem válaszoltam azt, hogy például abban más annál az óvodánál, ahova az ő kislánya jár, hogy a mi gyerekeinket az óvodában ért élmények miatt nem kell pszichológushoz vinni. Mondom, nem válaszoltam ezt, hanem csak annyit mondtam, hogy menjen el és nézzen meg egy ilyen óvodát. Hogy miben más.
Miben más? Napi- és szokásrend, tárgyi környezet, táplálkozás, anyaghasználat, emberkép, beszédmód stb. Ahogy az időm engedi, írok erről és a tapasztalatainkról.
Az egyik legfontosabb az elfogadás. Például a másság elfogadása. Ez a bennünket körülvevő világnak nem megy könnyen.
Én nem ütközöm meg azon, ha valaki állami vagy akármilyen nem waldorf óvodába jár (azaz járatja a gyerekét). Fordítva sajnos nem ezt tapasztaljuk.
Sajnos sokakban az él, hogy a waldorf egy gyógypedagógiai intézmény. Számos alkalommal kérdezték már tőlem is, mi baja van a fiamnak, hogy oda jár? És valóban néhány mondatban nem lehet válaszolni, hogy miben más, ezt meg kell tapasztalni.
VálaszTörlésTalán nekünk is tennünk kellene valamit azért, hogy elfogadhatóbbak legyünk. Érdemes lenne tudatosan végiggondolni a választ. Az érzéseket, hogy mi ezt szeretjük, érthetően és pontosabban megfogalmazni.
VálaszTörlésA szív, a fej és a kéz iskolája bennünket is kell, hogy tanítson.
Ez így van.
VálaszTörlésRégi hiba, hogy aki sok ideje benne van egy rendszerben és csak belülről látja, már nem érzékeli, hogy egy külső szemlélő számára mit jelent és mit nem jelent.
Sőt, a belül levők sem egyformán szemlélik és élik meg ezt, nem mindenki ugyanazért jön ide.
Nagyon fontos a tudatosság, annak megértése és megértetése, hogy mit miért teszünk, mi mért történik velünk. És nincs értelme vonzó fogalmakkal villantgatni, ha nem tudjuk megmutatni, hogy a mindennapok szintjén mit jelent.
Tőlem tegnap kérdezték meg utoljára... kedves érdeklődés volt, őszinte. És még a válasz előtt jött egy érv is: "az én gyerekemnek szüksége van szabályokra..." Egyből tudtam is az ő előítéletét: egy ovi, ahol nincsenek szabályok. Ekkor csak elmondtam a lányom napirendjét... és rájött, hogy de, vannak szabályok..., csak éppen szerethetőek, belsőek, életkorból adódóak... A rajznál rákérdezett az anyuka, hogy mivel rajzolnak... mondtam, hogy életkorhoz alkalmazkodik ez is, mint minden más, nem olyanok döntik el, akik életükben nem láttak még gyereket: radírszerű viaszkrétával, ami az ő kis kezükhöz "való". Hm, az drága? - Nem tudom, párszáz forint. - Sablonok vannak? Mert az én fiam csak sablonnal "tud" rajzolni.- kérdi az ismerős.- Nem, kreatív fantázia van... itt váltottunk témát, talán azért, mert közbejött valami külső hatás...??? :)
VálaszTörlés