Judit 2011. november közepétől nem dolgozik nálunk.
Igazából nem tudom szavakkal ecsetelni, hogy mennyire sajnálom, hogy elment. És ezzel az érzésemmel nem vagyok egyedül.
A szívem mélyén én magam nem is engedtem el, csak tudomásul vettem, hogy kerülhet olyan élethelyzetbe egy Waldorf-óvónő, hogy nem lehetséges számára, hogy Waldorf-óvodában dolgozzon. Tudomásul vettük ezt, amikor nyilvánosan is bejelentette a szülői esten - azzal tudtunk neki segíteni talán valamit, hogy elfogadtuk és támogattuk a döntésében. Mert nehezen meghozott döntésről nehéz beszélni is. Judit nem azért ment el, mert nem szeretett itt lenni.
A távozása nem azt jelenti, hogy nem is találkozunk többet.
"Áldjanak az égiek
fény kísérjen és szeretet
bármerre jársz
bármerre jársz".
Nehéz volt ezt énekelni ott akkor - bár azt hiszem Juditnak hallgatni még nehezebb.
Ölelés és mosoly, teljes együtt élés a gyerekekkel, alázat és lelkiismeretesség. Ezek jutnak eszembe, ha rá gondolok.
Judit Waldorf-óvónő - és az is marad, akárhol folytatja.
"Áldjanak az égiek
fény kísérjen és szeretet
bármerre jársz
bármerre jársz".
Nehéz volt ezt énekelni ott akkor - bár azt hiszem Juditnak hallgatni még nehezebb.
Ölelés és mosoly, teljes együtt élés a gyerekekkel, alázat és lelkiismeretesség. Ezek jutnak eszembe, ha rá gondolok.
Judit Waldorf-óvónő - és az is marad, akárhol folytatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése