2012. január 15., vasárnap

Vekerdy Tamás

November 3.
Nagyon vártam ezt a napot. Vekerdy Tamást meghívtuk az óvodánkba, hogy tartson egy előadást a Waldorf-pedagógiáról.
Sokak számára nem közismert, hogy Vekerdy az első magyaroszági Waldorf- iskola alapító tagja. (A Waldorf-pedagógia magyarországi meghonosításában játszott meghatározó szerepéről lásd: Milyen iskola kell a gyereknek Saxum, 2003. illetve ennek újabb kiadása kibővítve a magyarországi Waldorf óvodák és iskolák működésének tapasztalataival:  És most belülről Saxum, 2011.)
Amikor a Kecskemét felé tartó úton kérdezte, hogy részletesebben miről beszéljen, arra kértük, hogy próbáljon meg a Waldorf-pedagógiát övező téves sztereotípiákra fókuszálni.  A legtöbb kérdés  probléma mindig ezekből adódik, és azt szerettük volna, hogy a hozzánk ellátogató, Waldorf-pedagógiát nem ismerő és főként: azzal kapcsolatban gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező emberek egy kicsit másképpen is rá tudjanak nézni erre. Mindezen túl pedig egyszerűen csak azt szerettem volna, hogy egy kicsit itt legyen közöttünk és adja magát.
A tőle megszokott remek stílusban és modorban hallhattunk is egy összefoglalót.
Vekerdyt jó hallgatni. Jó hallgatni - olyanoknak is, akik nem először és nem is másodjára találkoznak vele és a mondandójával. Jó hallgatni, mert óriási tapasztalat áll mögötte, gyakorlatias, két lábbal a földön jár, talál minden mondata, és mert nem kinyilatkoztatásokat akar elénk tárni értekező stílusú körmondatokban, ellenben képes finom ironiával reagálni arra, amire másképp nem is érdemes.  Jó hallgatni, mert szeretettel és humorral beszél. Mert igaz. Mert kérdésekre ösztönöz és kérdéseket vár. Az előadás beszélgetésben folytatódott - ami nem csak arra jó ilyenkor, hogy sor kerüljön arra is amire az előadásban már nem maradt idő, hanem hogy az emberek együtt gondolkodjanak.
Nagyon pozitív érzésekkel indultunk a visszaútra - szép délután volt, és úgy gondolom, hogy aki eljött, gazdagabban ment haza. Hallhattunk olyan hozzászólásokat és önreflexiókat, amik legalább olyan gondolatébresztőek voltak, mint Vekerdy reagálásai. És én ezt tartom a Vekerdy Tamásban a legnagyszerűbbnek: az a délután nem csak Vekerdy Tamásról szólt, hanem azáltal, hogy tükröt tartott nekünk, legalább annyira szólt a hallgatóságról és a kérdezőkről.

Ezen felül egy-két fontos, alapvető dologban megerősítette a szülői kört is. Erről a következő bejegyzésben írok, mert nagyobb ívű gondolatmenet.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése