Amiről nem készül fénykép

A fényképezőgép nem lehet ott minden eseménynél és nem is kell, hogy ott legyen. Mi szülők sem vagyunk ott mindig, és nemcsak azért mert megyünk a dolgozóba vagy haza a kisebb testvérhez.

Azért sem lehetünk ott, mert nem oda valók vagyunk. A csoportszoba a gyerekek és az óvónők területe szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Mi különleges alkalmakkor léphetünk be (vagy amikor takarítjuk a csoportszobátJ), egyébként nem, mert zavarnánk a gyerekek szokásrendjét, játékát, egyáltalán a napi ritmusát, egymás közötti kommunikációjukat. Az ünnepek is úgy történnek, hogy beleépülnek a gyerekek napi ritmusába – a saját tempójukban halad, így marad nyugodt és így marad meg a súlya.

Van olyan ünnep, ami nem az éves ünnepkör eseménye, hanem személyes vonatkozású: amikor a gyerekek egy-egy óvodástársukat köszöntik meg annak születésnapja alkalmából.

Az illető kislány vagy kisfiú beviszi tízóraikor a tortáját vagy bármilyen süteményt - a lényeg az, hogy kerek legyen a formája. Az óvodástársai pl. rajzokkal ajándékozzák meg, ezeket díszesen összefűzve adják át neki és egy köszöntő énekkel. Kap egy kézzel varrott filc-állatot is. (Ezt valami tündér készíti el, akiről annyit tudni, hogy az óvónő vele a kapcsolattartó…) Annyi gyertyát fúj el az ünnepelt, ahány éves.  A gyertyák különlegesek: erre az alkalomra készülnek. Mint ahogy erre az alkalomra készül az a mese is, amit az óvónő elmond neki; egy mesét, ami őróla szól.

Azért a szülők közül sokan szeretnénk belopózni ilyenkor és látni a kis arcukat.:)

Ősz 3. Udvartakarítás

Gyönyörű udvarunk van.
Jó nagy - sok óvoda a tíz ujját megnyalná utána - , van pázsit hempergésre, bokrok elbújásra, kicsi fa mászásra, nagy fa árnyéknak, virágoskert szemet gyönyörködtetni (sőt jövőre veteményes is lesz, már felástuk).
Szóval gyönyörű az udvarunk, jó nagy. Van pázsit nyírásra, bokrok metszésre, nagy fa lehulló levelek összegereblyézésére (rengeteg!), virágoskert gyomlálásra. (Sőt, jövőre veteményes is lesz, trágya szétterítésre, retek, saláta, répa eggyelésre, kapálásra.)
Egész héten sütött a nap - a takarításra kitűzött szombaton persze örülnünk kellett hogy nem esett. Örültünk. A fűrész (beteg fát vágtunk ki) lebetegedett, nem sikerült meggyógyítani, de volt beugró. Paprikás krumpli főtt. (Jujj, az egyik anyuka vett a kölesfasírthoz töröttpaprikát a következő hétre és csípőset sikerült beválasztania - a zacskóra az volt ráírva felül, hogy "csemege". De a szombati menübe került először bele. Így ahhoz némileg több kenyeret kellett enni, a kicsinyeknek pedig csak tejföllel felhígítva bírták legyűrni - mindazonáltal így nem lett ehetetlen a következő heti kölesfasírt. Háztól fogjuk beszerezni ezt a fűszert egyébként, idei termésből.)
Tehát takarítottunk. Sőt, a tavat is renoválta az egyik apuka. Nem ártott már egy kis fazonigazítás az udvarnak, de egyébként így is elég vadregényes maradt.
Köszönjük a családoknak a munkát!

Ősz. 2. Szept. 29. Szent Mihály napja - Betakarításünnep

Délben érkeztünk a gyerekekhez, az udvaron gyülekeztünk. A hívogató ének közben tenyerünkre egy lehelletnyi rózsaolaj került, ezután  léphettünk be a csoportszobába, ahol ünnepi teríték várt. Gyertyagyújtás után felszeltük a nagy cipót, amit a gyerekek sütöttek. További finomságok lapultak a családok által hozott kosarakban: házi recept alapján összeállított "kenyérkencék", lekvár, sütemények, gyümölcsök, friss zöldség, magvak - a gyerekek ezeket hordták körbe, ahogy hétköznapokon is; minden ételnek megvolt a maga "osztója".

"Föld termette, Eső nevelte, Nap érlelte

Föld te kedves, Nap te kedves - köszönjük most mi ezt néked."

Mint minden étkezés is az áldással kezdődött, de ez ezúttal ünnepi volt. A betakarítás, a szüret, a bőség, az ősz ünnepéé.

Játék és mese nélkül persze nem élet az élet ilyenkor sem, sőt. Beszéljen a kép.

(És irigyljük a Kollár-szülőket, ők mind a két csoportban ott lehettek...:))

Ősz 1.

Évszakasztal ősszel...

Baba-mama délutánok

Baba-mama délutánok (keddenként fél öttől hat óráig)

A baba-mama délutánok szeptemberben  - az óvodás hétköznapokhoz hasonlóan -  a betakarítás jegyében telnek.

„Zöld ezüst búza, szalma lesz a szára…”

Az asztalon búzakalászok, a kezekben fakockák – csépelünk. Az összegyűlt magot beleöntjük a kis malomba, a kicsinyek lelkesen őrölnek.

A lisztből cipó készül a következő héten.

         „Süt a süt a süt a nap, süt a süt a pék…”

A gyúrás is elmélyült munka. Ki-ki ízlése szerint formázza meg a maga cipóját: lesz virág formájú, csiga, fonott kalács, napocska, cica, házikó…       

Amíg sül a cipó, uzsonnázunk. Mindig van egy-két óvodás, akik a kisebb testvéreiket kísérve maradnak ezeken a délutánokon is és lelkesen segítenek az óvónőknek: terítenek, osztják a kenyeret, a zöldséget, összeszedik a mosatlant, letörlik az asztalt, sepregetik fel a morzsát – ahogyan délelőtt szokták.

„Mese mese mátka…”

Uzsonna után kapunk egy mesét. Pontosabban szólva: történik velünk egy mese. Évi vagy Mariann gyertyát gyújt az évszakasztalnál, köré gyűlünk, velünk van Annamari vagy Judit is. A kicsinyek a szüleik ölében, a nagyobbak a mesemondó körül. Évi vagy Mariann a mesemondó, de mindenki a mese szereplője: katicává, pillangóvá, virággá válunk, erdőben járunk, házikóba lépünk be, gurul a kezünkbe a labda, velünk és bennünk kerekedik a történet.

         „Gyertek, gyertek játszani, játszani, ott ahol a nap süt…”

A délután játékkal zárul. Mese-féle ez is, de ebben az egész testünk részt vesz és megtöltjük az egész csoportszobát mozgással.

„Nagyon szeretjük ezeket a délutánokat. Nem mi vagyunk egyedül, akiknek rendszeres időtöltésévé vált, sok ismerős arcot látunk mindig, jónéhányat később az óvodai csoportban látunk viszont. Van olyan kisgyerek, aki még meg sem született, amikor el kezdett ide járni, most meg már a saját lábán jön.

Ezeken a délutánokon kezdtünk el ismerkedni az óvónőkkel, a szokásrenddel, az itteni beszédmóddal, hangulattal. Itt volt alkalmam először látni, hogy konkrétan hogyan valósul meg a waldorf pedagógia.” (P. Melinda-  szülő)