Augusztus utolsó szombatján kitakarítottuk az udvart.
Ki kellett vágni az elburjánzott és kiszáradt bokrokat, a nyár folyamán néhol derékig felnőtt gazt. A viharok miatt az egész udvart elborították a kisebb-nagyobb gallyak, a fatörmelék - ezeket össze kellett hordani, a virágoskerteket kigazolni, felásni, gereblyézni. A kis tóra is ráfért már a takarítás. A fű lenyírása és a bejárat, illetve az óvódához vezető utcarész járdaszegélyeinek a kitakarítása egy-egy embert egész napra lefoglalt, sőt ez utóbbit egy ember nem is tudta volna befejezni. Az egyik család homokot ajánlott fel a homokzó feltöltéséhez, a másik megszervezte a fuvart és hozzá két embert homoklapátolásra.
Nem tudom, hogy ilyen nagygenerált kapott-e az udvar, amióta megszűnt itt az állami óvoda.
Nagyon sok munka volt ez, épp csak végeztünk estére. Egész nap eltartott tizenhat embernek (ha jól számolom) és a nagyobb, iskolás gyerekek is rengeteget segítettek.
Hullafáradtan, de teljesen feldobódva mentünk haza, mert ez most összefogás volt a javából. Jó érzés nagyon, hogy mindenkinek fontos volt és tett is érte. Egy egyszerű kör-emailes felhívásra gyakorlatilag a szülői kör háromnegyede eljött és egész nap ott volt. A többiek közül néhányan az iskolában csinálták ugyanezt, mások pedig rögtön az ovikezdés napján kérdezték, hogy milyen munka maradt, mert segítenének, csak azon a napon nem tudtak itt lenni.
Nagyon jó hangulatban telt a nap - nem csak annak örültünk a végén, hogy szép tiszta lett az udvar, hanem egyszerűen jó volt együtt lenni.
És hát látni Karola arcát, aki csak beugrott valaimért aznap este mit sem sejtve...
Elég jól látszik a két szegély közötti különbség:
Köszönjük Mindenkinek!
