Aki most bejön hozzánk, ezt látja az udvar felől. (A bejárathoz még hiányzik az előtető - a szürke hullámpala helyére cserép fog kerülni).
Sok önkéntes munka is benne van - a férfinép számára örök emlék marad a kánikulában folyó vakolat-leverés és a fal felrakása a beomlott helyen.
És belül...
Tavaly tavasszal és a nyár folyamán elment tőlünk néhány család - akik maradtunk, Mariannék csoportjához csatlakoztunk. Jó pár beszokósunk is van, így a bővülő egy csoport nemsokára ketté fog válni.
A váltásnak mi, szülők nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk, mint a gyerekeink - ahogy az már szokott lenni. Ők élik tovább az ovis életüket és jól vannak. Mariannal és Judittal meg a többi gyerekkel azelőtt is együtt töltötték a nap egy részét.
Számunkra a váltás konkrétan azt jelenti, hogy Melinda újra ott lehet a nagyobb fiúk és lányok mellett - aki őt ismeri, tudja, hogy miért van erre szüksége. Eszter lányunk pedig éppenséggel most kezdett el kinyílni - pedig egy év baba-mama és másfél év csoportban töltött idő van mögötte. Azt hiszem jót tesz neki többek között az is, hogy nem ő az egyik legkisebb; a beszokó kisebb testvérek között van néhány hároméves versenyző is.
A szülői esteken az informálódás és a neveléssel kapcsolatos dolgok meg a csoport életének megbeszélése mellett van mód idő és főleg kedv a játékra is. Jól érzem magam benne, különösen, hogy tavaly a második félévben nem volt meg ez az érzésem. (Nem véletlen, hogy az év utolsó szülői estjén én csoportomból egyedül én jelentem meg. Ahhoz, hogy a szülőknek legyen ide kedve eljárni, az kell, hogy az óvónő is fontosnak tartsa a szülő estet.)
Játszunk - és ez nagy tanulságokkal is jár, amellett, hogy kicsit lazíthatunk. Hogy vannak bizonyos versikék és mozgások, amiket nem is olyan könnyű kapásból felgyorsítva elmondani és elmutogatni? Pedig a gyerekeinknek milyen jól megy... És milyen izgatottság lesz úrrá rajtunk, ha bekötik a szemünket és ki kell találnunk, hogy ki szólt hozzánk és ki érintett meg...
Ez itt az ovi fája.
Az első szülői körön készítettük.
