Minap az egyik lakó az utcából azt kérdezte tőlem, hogy melyik óvodába járnak a lányaink. Válaszoltam, hogy a waldorf óvodába. Arckifejezéséről - amely a "nahát" és a "te jó ég"meg az "igeeen...?" között valahol félúton volt -, lerítt, hogy mennyi téves sztereotípia él benne a "waldorf" kifejezéssel kapcsolatban. A következő kérdésén így hát nem is lepődtem meg:
- Oda vették fel?
- Nem, mi ezt az óvodát választottuk.
Több kérdés nem volt. ..
Ilyenkor több lehetőség van. Az egyik jellemző reakció az, amikor az illető elkönyvel különcködő anyagilag jól eleresztett szülőnek. A másik az, amikor valaki különösebb komment nélkül elfogadja, hogy a döntésünk tudatos választás eredménye és mi ebben jól vagyunk. (Ez elenyésző). Gyakran előfordul az is, hogy megkérdezik, hogy miért ezt választottuk. Ilyenkor vagy azért kérdez valaki, mert valóban kíváncsi a miértre (ez is elenyésző) vagy azért, hogy elmondhassa, hogy ő hallomásból - tehát nem közvetlen saját megtapasztalás alapján - mit "tud" a waldorf pedagógiáról és esetleg egy-egy intézményről, elősorolva az összes téveszméjét, többnyire negatívumokat. Észbontó hülyeségeket hallani ilyenkor. Az egyik ilyen az volt, amikor egy kifejezetten támadó éllel kérdező ismerősöm azt találta, mondani, hogy "Miben más? Ott nem alszanak a gyerekek délután?" Én meg nem válaszoltam azt, hogy például abban más annál az óvodánál, ahova az ő kislánya jár, hogy a mi gyerekeinket az óvodában ért élmények miatt nem kell pszichológushoz vinni. Mondom, nem válaszoltam ezt, hanem csak annyit mondtam, hogy menjen el és nézzen meg egy ilyen óvodát. Hogy miben más.
Miben más? Napi- és szokásrend, tárgyi környezet, táplálkozás, anyaghasználat, emberkép, beszédmód stb. Ahogy az időm engedi, írok erről és a tapasztalatainkról.
Az egyik legfontosabb az elfogadás. Például a másság elfogadása. Ez a bennünket körülvevő világnak nem megy könnyen.
Én nem ütközöm meg azon, ha valaki állami vagy akármilyen nem waldorf óvodába jár (azaz járatja a gyerekét). Fordítva sajnos nem ezt tapasztaljuk.
