Délben érkeztünk a gyerekekhez, az udvaron gyülekeztünk. A hívogató ének közben tenyerünkre egy lehelletnyi rózsaolaj került, ezután léphettünk be a csoportszobába, ahol ünnepi teríték várt. Gyertyagyújtás után felszeltük a nagy cipót, amit a gyerekek sütöttek. További finomságok lapultak a családok által hozott kosarakban: házi recept alapján összeállított "kenyérkencék", lekvár, sütemények, gyümölcsök, friss zöldség, magvak - a gyerekek ezeket hordták körbe, ahogy hétköznapokon is; minden ételnek megvolt a maga "osztója".
"Föld termette, Eső nevelte, Nap érlelte
Föld te kedves, Nap te kedves - köszönjük most mi ezt néked."
Mint minden étkezés is az áldással kezdődött, de ez ezúttal ünnepi volt. A betakarítás, a szüret, a bőség, az ősz ünnepéé.
Játék és mese nélkül persze nem élet az élet ilyenkor sem, sőt. Beszéljen a kép.
(És irigyljük a Kollár-szülőket, ők mind a két csoportban ott lehettek...:))
