Évszakasztal tél végéről

"Télkirály"

Annyira szép ez

Nézzétek meg az évszakasztalt most. Közelről.  

A mérleg serpenyői kókuszdióhéjból vannak. De ami még ennél is érdekesebb, az az, amit a serpenyőkben látunk. Az egyikben egy nagy, sötét színű kő. A másikban apró fehér színű kövek vannak. Minden nap egyre több,  a gyerekek gyűjtik bele. A mérleg ezért minden nap kicsit mást mutat. Nemsokára a fehér színű kövek javára el fog billeni a mérleg karja.

Senki sem kezdi el direkt módon magyarázni a gyerekeknek, hogy milyen jelentést hordoz ez. Látják és érzik. A képet megőrzi a kis lelkük és úgy fog bennük élni, majd jelentésekkel megtelni, ahogyan kell - ahogyan élni fognak.

A Szent Mihály ünnepkör időszaka van nálunk.

"Ha a napok rövidülnek
fényesebbé válnak a szívek
s az ősz felett fénylik Szent Mihály"

Szent Mihály arkangyal az az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Egyes ábrázolásokon mérleggel a kezében látható, mint a jó és a rossz eldöntésére hivatott személyt, a lelkek mérlegelőjét.


 

Melinda lányom a minap ezt a követ hozta haza, azóta is őrzi gondosan. Egyébként pedig a Mérleg havában született...

Advent 1.

Szívem csücskei, az adventi évszakasztalok:

Advent utolsó két hetében reggelenként ott maradunk kicsit az óvodában énekelni. Gyerekek és felnőttek együtt az évszakasztal körül, mécsest gyújtunk és csak halkan énekelünk. Nagyon meghitt. Segít kiűzni a fülünkből a városban mindenütt utolérő karácsonyi szirupos műdalözönt, a lelkünkből a békétlenséget.  Visszalassulunk ilyenkor; nézzük a gyerekeink arcát, ahogy teljesen átadják magukat az éneknek - azok akiknek nem kell sietniük a munkahelyükre reggelente és van módjuk bekapcsolódni, ajándékként éli meg ezeket az alkalmakat.

Lámpás ünnep - Mindenszentek hava

A törpevár:

A kedvenc részleteim:

November, Mindenszentek hava.

A gyerekek nagyon szeretik ezt az időszakot.

Lecsengenek az év elején hozzánk érkezők beszokós hetei, összeáll a csapat, el kezdenek kötődni, megnyílni.

Novemberben egyre hosszabbak az éjszakák, későn kel föl a nap. A folyosókon neonfény helyett a saját kézi készítésű lámpáink mécsesei világítottak reggelenként.  A sarkokat, a gyerekek polcait, a meséket fokozatosan benépesítették a manók, törpék – különös aprónépség. Gyapjú- és filc anyagú manócskák kerültek ki az anyák keze alól a szülői körön. Az évszakasztal törpevárrá alakult.

A hónap zárása az adventi időszakot előkészítő lámpás ünnep volt. Este érkeztek vissza a családok az óvodába, az óvónők a bejáratnál fogadtak bennünket. Minden gyerek kiválaszthatta a neki legrokonszenvesebb törpét a törpevárból. Micsoda ajándék! Azután a lámpások fényénél a szemünk előtt változtak ők maguk is törpékké. Ehhez nem kellett jelmezt felölteniük, ők maguk voltak a manók a meséből, énekekből, mondókák füzéréből álló játékokban. Waldorf óvodában nincs betanított műsor és annak „előadása”. Azt látjuk, amit a gyerekek spontán és önmaguktól megtanulnak és szívesen eljátszanak. Micsoda ajándék...

Ünnepélyes pillanat követte: minden törpe kapott egy lámpást. A papírt, amiből a lámpás készült, ők festették és olajozták. Ezek a lámpák adták a fényt az utunkhoz és a kincskereséshez. Kibandukoltunk a kis ligetbe, ahol a gyerekek a hideg ellenére kitartóan kutattak a kis kincsek (színes üvegkavicsok) után. Valahogy mindig akadt minden bokorban és fa alján, akkor is, ha előtte már más gyerekek begyűjtötték onnan az összeset…

A munkálkodásunk jutalmául mézzel és dióval töltött sült almát kaptunk.  

Ősz 1.

Évszakasztal ősszel...